Bizonyára számos oan ló élt a történelem folyamán, amelynek hűsége, ügyessége, kitartása megmentette gazdája életét, és így neve sokáig fennmaradt. De talán 1ikükről sem maradt ránk annyi írásos emlék, mint Nagy Sándor legendás lováról, Bukephaloszról, ,,akiről" a kor történelemírói név szerint is megemlékeztek. A Bukephalosz név bikafejet jelent, s valószínű, hogy a pacit abból a híres thesszáliai ménesből vették, amelyben minden lovat ökörfejet ábrázoló bélyeggel jelöltek meg. Bukephalosznak már a királyi udvarba való megérkezése is mesébe illő történet. A fiatal fekete paci egyetlen lovast sem tűrt meg a hátán, mígnem az akkor 12 éves Sándor addig könyörgött apjának, miíg megengedte neki, h felüljön a csikóra. A legenda szerint az ifjú Nagy Sándor észrevette, hogy a ló az erős napsütésben retteg a villódzó árnyaktól, ígyhát mindig úgy fordította a ló fejét, hogy ne lássa az árnyékokat, és körbelovagolt a betöretlen csikó hátán az arénában. A kor történetírói szerint Nagy Sándor mindog kedvenc ménje hátán indult a csatába. Utoljára a Hüdaszpész folyó mentén vívott ütközetben, ahol a ló halálos sebet kapott, azonban minden erejét összeszedve kimentette gazdáját a csatatérről, és csak amikor biztonságban érezte Alexandroszt, akkor rogyott össze és múlt ki. Nagy Sándor a Hüdaszpész partján nagy pompával temettette el hűséges paciját, és ugyanitt várost is alapított, melyet lova emlékére Bukephaliának nevezett el.